Interjú

Habár minden egyes lemezükön a legmélyebb fájdalom és szenvedés ölt testet, Andrew Craighan, a My Dying Bride gitárosa az egyik legbarátságosabb és legvidámabb zenésznek bizonyult, akivel csak valaha volt szerencsém leülni beszélgetni: láthatóan nyugodt, kiegyensúlyozott, semmi miatt nem aggasztja magát feleslegesen. Az interjúra a tavaszi MetalMania fesz...

Nemrég megjelent egy igen sajátos hangzású lemez: stoner rock, power metal énekkel... Bizarr kombináció, kétségkívül, de működik, ráadásul az albumot elkövető zenekart az első hírek Joacim Cans (a Hammerfall énekese) projectjeként emlegették.

Nehéz feladat itthon a heavy metal zenekarok számára, hogy kitűnjenek valamiképp a tömegből. A kaposvári Morpheus jó úton kezdett tapogatózni, várhatóan egyre többen megszeretik majd zenéjüket.

Úgy tűnik nagy divat lett mostanában irigykedni. Ha egy zenekarnak végre van egy viszonylag jó kiadónál szerződése, az átlagosnál több reklámot, figyelmet kapnak, egyből máshogy ítélik meg a zenekar tagjait.

Újabb nagy visszatérő/hamvaiból feltámadó zenekart üdvözölhetünk a színpadokon, a korai kilencvenes évek egyetlen igazán nagy sikert arató hazai thrash csapata, a Moby Dick is újra csatasorba állt - és ezzel azt hiszem lezárhatjuk a sort, a régi nagy metalzenekarok mind aktívak napjainkban.

Sok év után újra él és virul a hazai thrash metal legismertebb alapköve, a Moby Dick, ráadásul az új lemezzel sem vallottak szégyent, dacára a sok éves pihenőnek. Régi és új dolgokról volt szerencsém faggatni a zenekart, az élet értelmét meg majd a következő interjúban mesélik el...

A Moby Dick zenekar fennállásának 25 éves évfordulóját ünnepli a Petőfi Csarnokban február 10-én. Ez alkalomból tartottak sajtótájékoztatót a Back Stage Pubban a fiúk, ahol minden lényeges információt megtudhattunk a nagyszabású buliról.

Jó hosszú idő után ismét Pesten, a Wigwamban lépett fel a soproni Moby Dick, kiknek legutóbbi kiadványa – a 25 éves jubileumi koncertet megörökítő cd-dvd csomag – nemrég jött ki, így duplán aktuális volt, hogy leüljek csevegni a zenekar énekes/gitárosával, Smicivel.

Hihetetlen, de igaz: jövőre már 20 éve lesz annak, hogy megjelent a Moby Dick debütáló lemeze, a magyarországi thrash metal alapköve, az Ugass kutya. Habár új album egyelőre nem várható Sopronból, végre a boltokba került a lassan másfél évtizede teljesen beszerezhetetlen bemutatkozó anyag egy remaszterizált változata.

Bár a főnök Al Jourgensen nem adott interjút a budapesti Ministry koncert előtt, csalódottságot mégsem éreztem, hiszen így Tommy Victorral, Danzig és a Ministry gitárosával, valamint a Prong orrhangú dalnokával cseveghettünk.

Angolok. És nagyon jó zenét játszanak. Európai intelligenciával vegyített érzelemdús muzsika, amit nem ismernek annyian, mint azt megérdemelnék. Lássuk őket közelebbről, miben a zenekar bőgőse, Jase Birnie volt segítségemre.

A budapesti Mindcrime egy számomra szimpatikus, energikus zenét játszó banda. A négy tag - Ráth Zsolt énekes, Kronavetter László gitáros, Vincze Tamás basszusgitáros, és Follinus András dobos - közül András válaszolt kérdéseimre.

A Shock! debütáló számában már szerepelt egy interjú a budapesti Mindcrime-mal. S íme, ismét lapjainkon landol az igen aktív négyes! Follinus András dobszaggató szakember válaszolt kíváncsi kérdéseimre.

Mick Harris túlzások nélkül egy élő legenda. Megszámlálhatatlan mennyiségű zenekaraival / projectjeivel egytől-egyig valami olyat tett le az asztalra, amik nélkül szegényebb lenne a világ. Önálló műfajt teremtett a rockzenén belül a Napalm Death-ben, (grindcore), de lelkesedése és folyamatos újíthatnékja hál’ istennek azóta sem hagyott alább.

Az első album kiadásakor talán a zenekar sem gondolta volna, hogy ekkora siker övezi majd a muzsikájukat. Az európai tradicionális metal reneszánsz óriási ugródeszka volt a Metalium számára is, ám ehhez legnagyobb szükség persze jó nótákra és karizmatikus zenészekre volt.

Az év egyik nagy visszatérője minden kétséget kizárón a power metal talán legalapvetőbb pillérének számító seattle-i Metal Church. A legendás első két korongot világra szabadító eredeti felállásban visszatérő zenekar nevében Kurdt Vanderhoof gitáros/főnök/überagytröszt nyilatkozott (ill. hadart, hogy alig értettem).

Ki mondta, hogy nem jön el az új megváltó? Már itt is van és csókoltat mindenkit! Vannak - nem is kevesen -, akik derekasan próbálkoznak néhány évig az underground színtéren, aztán ha nem jön össze a hőn áhított áttörés, beadják a kulcsot.

Meshuggah, azaz bolond. Svédek és nemnormálisak. Nyakatekert ritmusok, agyament riffek, elképesztően furcsa szólók, plusz egy kis üvöltés. Utolsó albumuk, a Chaosphere az eddigi legsúlyosabb és legnehezebben emészthető anyaguk.

Először arra gondoltam, bevezetőnek elég lenne csupán ennyi: Isten felhívott telefonon. De hát annyiféle istenség van. Ugye. Akkor helyesbítek.

Új lemez, nem mindennapi módon, ráadásul végre hozzánk is ellátogatnak májusban a svéd istenek. A promóciós interjúk sorába mi is befértünk, így módunk nyílt megkérdezni pár dolgot a csapat egyik gitárosától, Marten Hagströmtől.

A Meshuggah zenekar első pesti bulijának délutánján a dobosfenomén Tomas Haake bár álomittasan, de azért hamar belelendülve állta magazinunk kérdéseit.

Év legelején kiadni az adott esztendő egyik legjobb lemezét több, mint pofátlanság. A Meshuggah esetében mindez azonban megbocsájtható, annak tükrében főleg, hogy tavaly bevállaltak egy spontán koncertet, amit még jóval “névtelenebb” zenekarok sem tennének meg csak úgy, “miért ne” alapon.

Marten Hagström igazi lelőhetetlen dumagép, és még annak fényében is vidáman dől belőle a szó, hogy nem sokkal korábban hosszasan várta hiába az interjúzó újságírókat a Sziget egyik félreeső zugában.

David „Junior” Ellefson volt az egyetlen ember, aki a Megadeth alapításától kezdve egészen a 2002-es bizarr feloszlásig meg bírt maradni Dave Mustaine zenekarában. Végül aztán ő is összerúgta a port a főnökkel, és csúnya huzavona kerekedett az egyes nézeteltérésekből, amit persze a sajtó is alaposan dokumentált.