Teszt 4 - oldaltörés, jobb táblázat
"The things that you can do with that are just endless," Ozzy's wife and manager Sharon Obourne said on Wednesday (May 20) during a talk called "The Enduring Legacy Of A Rock Icon And His Family: Ozzy Osbourne And The Osbournes" on the License Global main stage at Licensing Expo at the Mandalay Bay Convention Center in Las Vegas..
Axel Rudi Pell: „Simán le tudnék játszani két koncertet egymás után”
Április 3-án ismét Budapesten koncertezett Axel Rudi Pell és évek óta változatlan felállású zenekara. A német gitáros és Johnny Gioeli énekes, Bobby Rondinelli dobos, Ferdy Doernberg billentyűs és Volker Krawczak basszusgitáros a frissen megjelent, Ghost Town című albummal érkeztek hozzánk. A márciusban kiadott új lemez megjelenésének kapcsán a roppant kedélyes Axellel beszélgettünk, és természetesen nemcsak aktualitások kerültek szóba, hanem kicsit a múltba is visszaástunk.
Exodus: „A visszajelzések alapján ez egy különleges lemez”
Március 20-án jelent meg az Exodus új nagylemeze, a Goliath, amelyen Steve „Zetro" Souza helyett már ismét Rob Dukes énekel. A zenekar április közepén Magyarországon is újból fellépett a Kreator, a Carcass és a Nails társaságában, mi pedig a csapat rendkívül lelkes motorjával, a thrash egyik stílusalapítójával, a gitáros Gary Holltal beszélgettünk az új anyag kapcsán. Az interjúban a Goliath mellett természetesen az újabb énekescsere okai is szóba kerültek.
Rick Hughes: „Az embereknek néha kliséket kell hallaniuk, hogy visszatérjenek az élet egyszerű dolgaihoz”
A '80-as évek tengerentúli power metal színterének kultikus csapata, a kanadai Québecből indult Sword a szakma egyik titkos kedvencének számított. Az 1986-os Metalized alapvető hatást gyakorolt a műfajra és iránytűként mutatta az utat a követőknek, akik közé nem kisebb nevek tartoztak, mint például az ősrajongó Dave Mustaine. Az alapító frontember, a hatalmas hanggal rendelkező Rick Hughes azonban már jó ideje más vizeken evez: a '90-es évek elején a Saints & Sinners énekeseként a dallamos hard rock vonalán is nagyon komolyan letette a névjegyét egy örökérvényű melodikus gyöngyszemmel. Habár a Sword egy ideje újult aktivitást mutat, Rick nem adta fel szólókarrierjét sem: a tavalyi Redemption korongot olyan neves vendégek segítségével készítette el, mint Brad Gillis, Tommy Aldridge, Rudy Sarzo, Robby Krieger és Lee Aaron. Az aranytorkú énekessel Danev György beszélgetett a friss műről.
Kreator: „Mindig arra törekszünk, hogy ne tűnjön megúszósnak a zene”
Év elején jelent meg a Kreator új, tizenhatodik stúdióalbuma. A német thrashszíntér első számú bandája április derekán Budapesten is bemutatta az ismét minden náluk megszokott stílusjegyet csúcsra járató Krushers Of The Worldöt, méghozzá a Carcass, az Exodus és a Nails társaságában. A roppant kedélyes hangulatban lévő Mille Petrozzával nyílt alkalmunk elcsevegni arról, miként látja a Kreator szerepét a stílus egyik nagy öregjeként a 2026-os színtéren. Közben persze sok minden másról is szó esett, a giallóktól kezdve egészen a világ jelenlegi helyzetéig...
Jeff Waters: „Mintha lassan felfognák a zenészek, hogy nem minden a gyorsaságról szól, hanem a dalokról”
Három lemezt adott ki az elmúlt években Amerikan Kaos néven Jeff Waters, az Annihilator főnöke. A trilógia záródarabja, a The Sheeple Swing március legvégén jött ki, és Jeff mellett Stu Block énekes (Annihilator, Iced Earth, Into Eternity) játssza rajta a főszerepet, de a Firewindből ismert Bob Katsionis billentyűs is oroszlánrészt játszott a dalok végső formába öntésében. Jeff-fel elsősorban az Amerikan Kaos kapcsán beszélgettünk, ám a legendásan barátságos és bőbeszédű gitárzseni természetesen az Annihilator kapcsán is szívesen megosztotta velünk a legaktuálisabb fejleményeket.
Concerto Music: „Itthon sokan inkább a félig üres poharat látják, nem a félig telit”
Anthrax, Black Label Society, The Gathering, Nevermore, Fear Factory – csak néhány név a Concerto Music idei felhozatalából, akik fennállásuk harmincéves jubileumát ünneplik 2026-ban. Kosinszky Gáborral és Medvegy Lászlóval azért ültünk le egy alapos beszélgetésre, hogy az évforduló aktualitásain túl kicsit áttekintsük, milyen állapotban van jelenleg a hazai koncertpiac rock/metál-szegmense, illetve milyen szempontok mentén működnek a jelenlegi környezetben.
Tankcsapda: „Az az elvárás a részünkről, hogy Attila önmaga legyen”
Egy különleges év után, Vörös Attila személyében megtalálta új gitárosát a Tankcsapda. A március 28-ai, e hét szombati koncert a Papp László Budapest Sportarénában így egyszerre jelenti majd az elmúlt időszak lezárását és az új fejezet kezdetét. A csapattal hivatalos sajtótájékoztatójuk után ültünk le beszélgetni, hogy körbejárjuk a döntés hátterét, körülményeit, illetve azt is, mi várható az ősszel esedékes, rekordhosszú kihagyás után érkező új albumtól.
Three Days Grace: „Ragaszkodnék az albumformátumhoz, ameddig csak lehet”
Tavaly év végén Budapesten is nagy sikerrel koncertezett a Three Days Grace, mégpedig a nyár végén az RCA kiadó gondozásában megjelent Alienation album bemutatása apropójából. A sokszoros platinalemezes kanadai sztárcsapat nyolcadik stúdióanyagának legfőbb érdekessége, hogy készítésében ismét szerepet vállalt az eredeti frontember, Adam Gontier. A fedélzetről még 2013-ban önszántából távozott énekes visszatérése azonban nem vonta automatikusan maga után utódja, Matt Walst elköszönését, éppen ellenkezőleg: a Three Days Grace pikáns módon ettől kezdve két énekessel megy tovább. Barry Stock gitárossal beszélgettünk.
Pozvakowski: „Belső igény mindannyiunkban, hogy csináljunk új dolgokat”
Hosszabb szünet után új nagylemezzel jelentkezett januárban a hazai pozvakowski., azaz Darvas Ádám gitáros/sampleres, Szombathelyi Sebestyén basszusgitáros, Bánáti Zsombor dobos és a vizuális oldalért felelős Szeredi Csaba. A Rapid címet kapott albumot a zenekar egy nagyszabású lemezbemutatón vitte először a közönség elé a Magyar Zene Házában. A ritmusszekcióval beszélgettünk az aktualitásoktól és az elmúlt időszak eseményeiről.
Halestorm: „Nem akármilyen élmény farkasszemet nézni tízezer Maiden-pólós fanatikussal”
A Halestorm tavaly májusban két egymást követő este lépett fel a Budapest Arénában az Iron Maiden vendégeként, ám az amerikai sikercsapat november elején ismét nálunk koncertezett: a Lzzy Hale énekesnő vezette alakulat a Barba Negrában lépett fel, immár főzenekari státuszban, amire eddig még nem volt példa Magyarországon. Az Everest című új stúdióalbumot népszerűsítő zenekarból Josh Smith basszusgitárossal és Arejay Hale dobossal készítettünk interjút az aktualitásokról.
Prong: „Ha nem keresném a kihívásokat, hamar megunnám ezt az egészet”
Hét tavaly nyári koncerten rögzítette új, élő albumát a Prong aktuális felállása, azaz Tommy Victor énekes/gitáros, Christopher Dean basszer és Tyler Joseph dobos. A Live And Uncleansed az SPV/Steamhammer gondozásában jelent meg március 6-án, mi pedig ennek alkalmából beszélgettünk egy igen alaposat Tommyval. Az interjú során természetesen nemcsak az aktuális kiadvány és a jelenlegi történések, hanem a legendás zenekar múltja is szóba került.
Steve Morse: „Igyekszem hozzászokni a megmásíthatatlanhoz”
Triangulation címmel, november 14-én jelent meg Steve Morse rég várt visszatérő lemeze. A Deep Purple kötelékében huszonnyolc éven át szolgáló gitáros legutóbb 2009-ben jelentkezett saját albummal, és az is lehet, hogy ez az új korong sem készült volna el, ha nem jön közbe egy családi tragédia: Steve 2022-ben önszántából távozott a Purple fedélzetéről annak érdekében, hogy hitvese mellett lehessen az utolsó pillanatig, aki végül 2024 februárjában hunyt el. A gyászoló gitárossal a terápiás lemezként is felfogható Triangulation készítéséről beszélgettünk.
Vazul: „Sötét folk metalként határoztuk meg a zenei stílusunk”
A pogány címmel mutatta be új videóját a Vazul. A projekt két megálmodója a Frostból ismert Köhler Bence, illetve Róm Gábriel, a Remorse korábbi frontembere és A palásti csata rockopera megálmodója. Őket kérdeztük a friss szerzemény kapcsán az aktualitásokról.
David Reece: „A hangszalagokat ugyanúgy formában kell tartani, mint a többi izmot”
David Reece nevét elsősorban az Accept soraiból ismeri a rockszíntér, hiszen ő volt az, aki a '89-es Eat The Heat album idején a legendás német csapat frontján állt. Habár a lemez nem lett sikeres, a szakma mégis nagyra értékeli azóta is, az amerikai énekes számára pedig megadta a lehetőséget, hogy megalapozza hírnevét a műfajban. David számtalan zenekarban és stúdióprojektben megfordult azóta, amelyek közül a Bangalore Choir örvend a legnagyobb kultusznak a dallamos rock kedvelőinek körében, de készített két lemezt a Bonfire énekeseként, dolgozott a Sircle Of Silence tagjaként, valamint jó néhány szólóanyagot is elkövetett az évek során. A meglehetősen termékeny frontember mostanában ismét a Bangalore Choir ügyeit helyezte előtérbe karrierjében, legutóbbi munkája, a beszédes című Rapid Fire Succession – On Target, Pt. II pedig a tavalyi év egyik legkomolyabb teljesítménye volt dallamos hard rock fronton. Erről a kiváló anyagról beszélgettünk vele, de természetesen pár múltbéli sztori sem maradhatott ki az interjúból.
Vernon Reid: „Ha elkezdek agyalni, hogy tényleg ott van Mick Jagger, szétesem az idegességtől”
Ha a '80-as évek legnagyobb hatású gitárosairól beszélünk, általában Joe Satriani, Steve Vai és Yngwie Malmsteen nevével kezdjük a felsorolást, ám azok számára, akik nem csupán a felszínt kapargatják, hanem valóban mélyre ásnak ebben a történetben, számos olyan kultikus státuszú virtuóz képe is felsejlik, mint amilyen Vernon Reid. A Living Colour gitárlegendájának régóta esedékes új szólóalbuma ősszel került a boltok polcaira. A rendkívül ambiciózus anyag egyértelmű állásfoglalás Vernon részéről azt illetően, hogy a kompromisszum továbbra sem lehet létező alternatíva a művészetek terén: a kaleidoszkópszerű zenei utazásként is jellemezhető Hoodoo Telemetry szövevényes mivoltát, kaotikus koherenciáját és szerteágazó sokszínűségét a dzsessz, a metál, a punk, a funk, az elektronika és a hip hop palettájának virtuóz keveredése teremtette meg, amit a gitáros ismételten biztos kézzel gyúrt hallatlanul sajátos eleggyé, friss művéről alkotott gondolatait pedig örömmel osztotta meg velünk.
Merculistarya: merengő feketefém
Szenti Árpád, a hazai extrém metál underground (nem is annyira) titkos fegyvere első tényleges szólólemezének kiadására készül: a Merculistaryában szinte minden róla és rajta keresztül szól. A februárban napvilágot látó Áradó fájdalom a tűnődés medrében korong nem meglepő módon old school black metalt rejt, amely műfaj hősünk szíve csücske a kezdetektől fogva. Árpád azonban ezen kívül is rengeteg mindent csinál, akár párhuzamosan is, nem lenne meglepő, ha egy kezünkön meg sem tudnánk számolni azokat az idén megjelenő kiadványokat, amelyeken játszik. A legszélesebb közönség jelenleg minden bizonnyal a Thy Catafalque koncertdobosaként ismeri őt, ahol olyannyira helytáll, hogy Kátai Tamás huszonhét év után lecseréli rá a dobgépet a stúdióban is. Világos, hogy bőven volt miről beszélgetnünk.
Judas Priest / K.K. Downing: „A progresszív blues volt az egyetlen címke, amit ránk tudtak aggatni”
Rocka Rolla 50th Anniversary 1974-2024 címmel tavaly újra napvilágot látott a Judas Priest bemutatkozó albuma, mégpedig újrakeverve és újramaszterizálva. A kiadáshoz fűződő jogokat öt évtized elteltével visszaszerző legendás csapatból a friss kiadás promotálása kapcsán – némileg váratlanul – az a K.K. Downing gitáros állt rendelkezésünkre ezúttal egy alapos interjú erejéig, aki lassan másfél évtizede nem tagja már a birminghami heavy metal-alapcsapatnak, és egykori társaival sem ápol túlzottan jó viszonyt, a háttérben azonban ezek szerint még mindig ott van. Akárhogy is, a Judas Priest világsikerében évtizedekig hatalmas szerepet játszó alapító gitáros és fő dalszerző készséggel vállalta, hogy segít feleleveníteni a banda 1974-es debütálásának körülményeit.
De Facto: „A szenvedéseim egyetlen percét sem bánom”
A 2025-ös év bizonyos értelemben az underground visszatérések éve volt a magyar rock színterén. A Replika, és év végére az Isten Háta Mögött is követ dobott az állóvízbe, akárcsak a De Facto, akik talán kevesebb figyelmet is kaptak, holott legalább olyan értékes részét képezik a hazai undergroundnak. Ők ráadásul nemcsak a visszatéréssel, de rögtön egy régi-új albummal is „ránk rúgták" ránk az ajtót: a Celebratum 1996-2026 az elmúlt harminc évül legjavát tartalmazza, újragondolt, újravett formában, két eddig nem hallott dallal is kiegészítve. A zenekar alapítójával, Tóth Gyulával mindezek kapcsán ültünk le a próbateremben egy alapos beszélgetésre, ami picit civil vonalon indult, némi jó hangulatú anekdotázással, de gyorsan ráfordult arra, hogy Gyula jelenlegi kiegyensúlyozottságában, s így áttételesen magának a De Facto zenekarnak a létezésében is szerepe van az újragondolt, jó útra terelt civil életvitelének is. A zenekari dolgokat is erről a fonálról fűztük fel.
Steve Vai / Michael Mesker: „Steve minden címlapfotón eszelős kinézetű gitárokat villantott”
Néhány héttel ezelőtt már közöltünk egy alapos Steve Vai-interjút. Azóta az is kiderült, hogy minden idők egyik leghatalmasabb rockgitárosa a King Crimson '80-as évekbeli korszakára összpontosító BEAT formációval jövő nyáron Budapestre látogat. Most, a múltkor megkezdett sztori második részében a maestro gitárjairól szóló, exkluzív kiállítású Wire & Wood könyv szerzője, fotográfusa és művészeti vezetője, Michael Mesker mutatja be a nagyszabású kötetet.
D-A-D: „A bulik is sokkal jobbak, ha nincs rajtad az arénák súlya”
Nemrég Magyarországon is ismét fellépett Dánia egyik legpatinásabb hard rock alakulata, a D-A-D. A zenekar 1989-es No Fuel Left For The Pilgrims és 1991-es Riskin' It All lemezeivel alapozta meg azóta is tartó karriejét, amelynek során ritka stabil személyi összetételben, kilengések nélkül működtek, és ennek fényében nem meglepő, hogy egy kimondottan derűs hangulatú Jesper Binzerrel sikerült leülnünk beszélgetni a koncert délutánján.
Steve Vai: „Robert Fripp játéka nagyon kemény dió, kívül esik a komfortzónámon”
Steve Vai egész pályafutása alatt híres volt komoly munkatempójáról, az elmúlt időszakban azonban minden eddiginél jobban rálépett a gázpedálra. Legutóbbi albuma, a 2023-as Vai/Gash óta körbeutazta a világot szólócsapatával, részt vett a G3 projekt újjáalakulását dokumentáló koncertsorozaton, csatlakozott a King Crimson-os Adrian Belew által életre hívott BEAT formációhoz, továbbá közös bandát szervezett Joe Satrianival, akivel jelenleg is új dalokon dolgozik. Ha ez nem lenne elég, Wire & Wood címmel megjelent egy több mint ezer oldalt számláló, kétkötetes enciklopédia is, amely Steve páratlan gitárgyűjteményéről rántja le a leplet. A mindig készségesen rendelkezésre álló gitárhős az alábbi exkluzív interjúban számolt be ezen aktualitásokról.
Isten Háta Mögött: „Tudom, hogy van holnap, és várom is, nem félek tőle”
Nem is olyan rég még maximális meggyőződéssel hittem, hogy a Replika előre nem látható, váratlan visszatérését idén semmi nem fogja tudni sem überelni, sem megszorongatni, már ami a dolog különlegességét és jó értelemben vett értékét illeti. Az élet azonban újra megmutatta: gondolhatok én bármit, azért ő marad a legnagyobb rendező – novemberben ugyanis hasonlóan mindennemű előjel nélkül robbant ránk a hír, hogy az amúgy szintén épp évtizede, és szintén önkeze által jobblétre szenderült Isten Háta Mögött is felébredt az örök álomból. És ha már, gyorsan be is dobtak egy, majd rögtön egy második koncertdátumot is, amik persze lényegében azonnal teltházassá is váltak. A zenekar lebegtetős, szűkszavúbb közleménye persze nem árult el túl sokat, így kénytelenek voltunk az alapító Pálinkás Tamáshoz fordulni: bogozza ki nekünk, mégis mi az isten történik épp itt, az Isten Háta Mögött?
Arjen Lucassen: „Nincs társasági életem és sosem megyek szabadságra”
Noha azóta is rengeteg különböző projektalbumot készített, hagyományos szólólemezzel utoljára 2012-ben jelentkezett Arjen Lucassen. Az Ayreon agytrösztje szeptemberben végre előrukkolt a Lost In The New Real folytatásával, amely az InsideOutnál látott napvilágot szeptemberben, Songs No One Will Hear címmel. Az anyagon olyan vendégek bukkannak fel, mint Mike Mills (Toehider), Floor Jansen (Nightwish), Robert Soeterboek, Marcela Bovio vagy Patty Gurdy. A megjelenést összehangolták az Ayreon szeptemberi, harmincadik születésnapi koncertjeivel, Arjennel folytatott beszélgetésünkben pedig természetesen nemcsak az aktuális szólólemez, hanem az Ayreon és az egyéb projektek is szóba kerültek.
Dark Angel: „Úgy szól az album, ahogy reméltem”
1991 után csaknem három és fél évtizeddel, szeptemberben elején végre új albummal jelentkezett a Dark Angel. Az Extinction Level Event érkezését hosszas tologatások előzték meg, és ezek egy része maximálisan érthető volt, hiszen az egyik alapító, Jim Durkin gitáros 2023-ban, váratlanul elhunyt. Ugyanakkor más okok is közrejátszottak. A megjelenés ünnepi alkalma apropóján nyílt lehetőségünk beszélgetni egy jót a zenekar roppant lelkes fő dalszerzőjével, a doboszseni Gene Hoglannel.
Lynyrd Skynyrd: „75 múltam, de ma is úgy érzem magam, mintha 17 lennék”
Celebrating 50 Years – Live At The Ryman címmel jelent meg nyáron a Lynyrd Skynyrd új koncertlemeze. A több különböző formátumban napvilágot látott élő anyag a zenekar ötvenéves jubileumi fellépését örökíti meg, amelyet 2022-ben rendeztek a nashville-i zenei élet bölcsőjének számító Ryman Auditoriumban. Ez a koncert volt az utolsó, amelyen a legendás southern rock banda utolsó élő alapítótagja, Gary Rossington is társaival játszott két évvel ezelőtti halála előtt. A csak az Egyesült Államokban közel 30 millió eladott albummal büszkélkedő csapat lendülete azonban a sokadik sorscsapás következtében sem tört meg, és töretlenül mennek tovább előre. A mai Lynyrd Skynyrd egyik oszlopával, a kultikus Blackfootból is ismert Rickey Medlocke-kal beszélgettünk.
1. oldal / 41