Nem vállal több turnét a nyári európai bulik után a Slipknot, mert neki akarnak állni az új album munkálatainak. James Root gitáros bevallása szerint kimozdult a néhány hónappal ezelőtti kreatív holtpontról, és szép számmal gyűlnek nála az új ötletek.
Az utóbbi időszakban elsősorban a huszonöt éve megjelent debüt jubileumának megünneplésére fókuszált a Slipknot, új stúdiólemezük utoljára 2022-ben jelent meg. A The End, So Far folytatásának kiadása még odébb van, de James Root a Turning Wrenches podcastben biztató előrelépésről számolt be.
„Nekem személy szerint roppant nehéz kreatív üzemmódba kapcsolni, amikor közeleg a turné – vallotta be Root. – Ahhoz ugyanis tudnom kell, hogy lesz elég időm leülni a házistúdiómban ötletelni, hangszerelgetni, aztán átküldeni ezeket a felvételeket meg Corey-nak meg Clownnak. Azt kértem a menedzserünktől, hogy az európai bulik után már ne kössön le több turnét. Megértem az ő helyzetét is: ez itt a Slipknot, állandóan érkeznek az ajánlatok, amikre nehéz nemet mondani, főleg, hogy az újabb tagoknak fokozottan kell a pénz a család miatt. Mivel az alkalmazottaink, nem akarjuk, hogy vissza kelljen menniük dolgozni, amikor épp nem turnézunk. Szeretnénk, ha ilyenkor is lenne elég pénz fizetni őket, hogy nekiállhassunk a munkának és bevonulhasunk Clown kedvenc stúdiójába dolgozni. Ha ehhez nincs meg a megfelelő anyagi háttér, nem teheted meg. De most akkor is azt mondtam: haver, meg kell állnunk, egyszerűen szünetre van szükség, mert meg akarom írni a lemezt, és Eloynak is tartozunk vele, hogy írunk egy lemezt.”
Természetesen Root is szembesült vele, hogy néhány héttel ezelőtt a teljes online rocksajtót bejárta egy néhány hónappal ezelőtt nyilatkozata, amiben arról beszélt: semmi ihlete sincs. „A sajtó állandóan kiemeli a szövegkörnyezetből, amit mondasz… Az a nyilatkozat a legutóbbi európai turnén született, amikor rohadtul fáradtak voltunk. De most már nem ez a helyzet. Jelenleg úgy hat teljes szerzeményem van, amit szerintem érdemes megmutatni a többieknek, hogy ők is hozzátegyék a magukét és magasabb szintre emeljük őket. Szóval hat dal nagyjából megvan, és további négyen dolgozom még. Úgy húsz-huszonöt számmal szeretném majd elkezdeni a pre-produkciós munkálatokat, az újraírási-újrahangszerelési szakaszt, amikor Corey is megírja a szövegeket. Úgyhogy most egy ideig nem lesznek turnék.” Root nem tartja kizártnak, hogy a következő nagylemezt egy single vagy akár egy EP is megelőzze, de ezt illetően semmiféle konkrét tervvel nem rendelkeznek.
A zenekar a fesztiválszezonban ismét Európában játszik, hozzánk legközelebb a nickelsdorfi Nova Rock egyik headlinereként lépnek fel június 13-án.
Hozzászólások
Értékrend? Höhöhö!
Milyen sivár lenne az élet, ha csak számszerűsíthető, hasznot hajtó tevékenységekből állna?! Szürke, unalmas, kopár, monoton cselekvések láncolata, aminek a végén ott vár az elkerülhetetlen. Kinek lenne kedve akár belefogni is mindebbe, ha nincs, ami felüdít, kikapcsol, átlényegít, pihentet? A mai világ értékrendje ott van elcsúszva - többek közt -, hogy, ami nem állítható elő iparszerűen, szakmányban, azt rögvest értéktelennek tartja, hiszen nem tudja rákényszeríteni törvényszerűségeit, így képtelen felette uralkodni, irányítani azt. Inkább sutba vágja, és azt hazudja, hogy felesleges időpocsékolás mindez. Pedig épp az élet színeit jelentik ezek a tevékenységek! Nem azért kéne termelnie az embernek, hogy pusztán még több legyen, hanem, hogy legyen ideje élvezni ezt az egészet, amit életnek nevezünk!
Az első világháború után kiadott angol miniszterelnöki rendelet (Demobilisation Order of Precedence) a foglalkozási ágakat nemzeti fontosságuk szerint osztályozta. A költők, a papagáj-idomítókkal együtt, az utolsó, 44. csoportba kerültek. (L. Országi László: Negyvenmillió olvasó. Magyar Szemle XXXII. 1938./2 (126.) szám 169-178. oldal)
Nevetséges, nem? Pedig ez a szemlélet az uralkodó azóta is! Nyilván a cirkusz, és tömegtermeléssel előállítható selejt virágzik, hisz' már az ókori Rómában megszületett a felismerés, hogy csinnadrattára szükség van, különben a plebs még rájön mi folyik körülötte, és nekiáll gondolkozni... az meg kinek hiányzik, ugye?! Viszont én itt a valódi művészetről, a belülről fakadó igény által létrejött alkotásokról beszéltem, amik valóban alkalmasak az emberek lelke közti szakadék áthidalására! (A napi Milán Péter penzumom ezzel letudva;)
Igazságot a művészeknek, zenészeknek, festőknek, szobrászoknak, íróknak; azoknak, akik játékokat alkotnak; akik túrákat, múzeumlátogatásokat, stb. szerveznek; vagy bárkinek, aki bármilyen formában hozzájárul a szabadidő hasznos eltöltéséhez! Ezek legalább olyan fontosak a teljes élethez, és az élet teljességéhez, mint, hogy legyen mit enni!
Értékrend, ember! ;D
Csak a korlátolt maximalisták várják el, hogy egy zenész aki
szórakoztat az mindig a csúcson legyen.Más kérdés, hogy
a szórakoztatóipari munka nem olyan fontos mint egy
jó orvosé,bányászé,,tűzoltóé vagy tanáré. Értékrend, ember !
Délutános vagy, mi? Azt én is rühelltem.
Aki ebben a történetben nem ismeri fel a múló időt az nem én vagyok, hanem a csapat - meg a tisztelt közönsége -, akik még ma is azért a bizonyos időszakért számítanak közönségmágnesnek, és turnézhatnak orrba-szájba. Azokkal a zenékkel, amiket vagy vérben forgó szemekkel, izomból adsz elő, vagy inkább bele se kezdj... És ők mégis belekezdenek, mert biz' ezeregy kényszer van: manáger, kiadó, asszony-purdé, stáb, etc.
Tudod, a 'knot egy roppant fura helyzetbe kormányozta magát. Olyan zenét nyomnak, ami egy bizonyos kor felett elkezd hülyén állni. Kiállsz ötven+ évesen, és elkezded üvölteni, hogy el akarod vágni valakinek a torkát, aztán pedig meg akarod szexualizálni az újdonsült testnyílást? Mondd, hogy nem komikus szituáció! Már az se biztos, hogy feláll, nem hogy még harcművészkedj is előtte...
Én pont azt várnám el - ha még lennének ilyen irányú ingerenciáim a Slipknot-tal kapcsolatban -, hogy nőjenek fel, és lépjenek túl bizonyos dolgaikon, mert ami nem megy, ugye... Nyilván elő tudják adni ma is - abba bele se kezdenék, hogy Joey nélkül minek - ezeket a számokat, de messze nem úgy, ahogy a csúcsformájukban tudták. És itt ez a kulcsszó, amiért beleszóltam ebbe a beszélgetésbe. Mert a Slipknot csúcsformája '99-'02 között volt - érted, még Kerry King is megijedt tőlük!
Szóval nem hogy turnéról-turnéra hoznák a maximumot, hanem huszonéve képtelenek rá! Amit régen csináltak, az elementáris volt! Amit azóta, az professzionális lötyögés. Az meg nem kemény meló, hanem lötyögés. Ha igazat szóltál volna, és valóban azzal a lendülettel vetődnének a deszkákra turnéról-turnéra, ahogy anno, akkor meg valószínűleg már mind alulról szagolnák az ibolyát... mondom én, hogy fura helyzet az övék!
Szerintem akkor jártak volna a legjobban, ha betartják a szavukat, és ha már nem tudnak jobb lemezt kiadni az előzőnél, akkor leteszik a lantot. És lenne egy húszéves legendánk. Most meg van ez, ami. Akinek tetszik vegye-vigye! De nekem senki ne mondja, hogy csúcs, a mai Slipknot-tal kapcsolatban, mert elrílom magam, de nagyon gyorsan! :)
Az IOWA 24 éve volt. 24 év alatt egy gyere eljut a születéstől a diplomáig. Aki komoly arccal azt várja el egy csapattól, hogy pont ugyanolyan legyen, mint 24 éve az vagy képmutató, vagy annyira sötét, hogy nem tudja mit jelent a múló idő...
Én nem vagyok Slipknot rajongó, de az a fokú képmutatás amit pár fotelhuszár elvár tőlük óvatosan szólva is irritáló...
Nyilván nem lehet a végtelenségig maximumon pörögni, már csak a biológia kérlelhetetlen törvényszerűségei miatt se, de ne áltassuk magunkat, ha már a színtér többsége meg is teszi az arra fogékonyakkal...
Szólott az önérzetes proli :)
Attól mert valaki nem napi 10 órában tolja a szenesvagont még kigüriezheti a belét. Tudom, hogy te a reggeli kávé lefőzésében is meg akarsz halni, de fogadd el el, hogy turnéról turnéra csúcson lenni sem könnyű mutatvány :)