Interjú

Tavaly év végén jelent meg tizenkét hosszú év után az Archaic második nagylemeze, a How Much Blood Would You Shed To Stay Alive?, amely minden túlzás nélkül az utóbbi időszak hazai termésének kiemelkedő darabja lett. A korszerű thrashben utazó csapatból Szabó Csaba Zoltán dobos és Jósa Tamás énekes számolt be arról, egyáltalán miért kellett ennyit várni a lemezre, miként születtek meg a dalok, illetve természetesen arról is, mi várható a közeljövőben tőlük.

Február 3-án, a Kuplungban ismét színpadra lép a Vágtázó Halottkémek. Grandpierre Attilát a koncert kapcsán kértük fel egy kis helyzetértékelésre arról, hogyan is állnak most a világszerte kultikus zenekar dolgai.

Január 24-én ismét Budapesten koncertezik a Fates Warning. A fellépésnek ezúttal nem egy új lemez, netán valami különleges jubileum szolgáltatja az apropót, hanem egy kisebb szabású turné része, amelynek során a Connecticutból elstartolt progresszív metalosok új koncertanyagot rögzítenek. A pár éve Spanyolországban élő énekessel, a rendkívül kedélyes hangulatban lévő Ray Alderrel beszélgettünk arról, mire számíthat, aki jegyet vált az A38 Hajóra, meg persze egy sor más téma is felmerült.

Pár nappal ezelőtt jelentették be az örömhírt, miszerint 2018. április 27-én újra Budapesten koncertezik a válogatott Los Angeles-i rock & roll-legendákból álló The Dead Daisies, ezúttal azonban nem a júniusban zsúfolásig telt A38 a helyszín, hanem a jóval nagyobb Barba Negra Track. A Daisies továbbra is eszelős tempót diktál, a 2015-ös Revolución album, a tavalyi Make Some Noise lemez, valamint az idén tavasszal megjelentetett Live & Louder koncertanyag után 2018 első felében újabb stúdiólemez érkezik a John Corabi, Doug Aldrich, David Lowy, Marco Mendoza és most már Deen Castronovo alkotta ötöstől. Az üzletileg zseniális módon felépített Daisiesből a Make Some Noise album felvételei idején csatlakozott Doug Aldrich gitárost kértük fel egy kis beszélgetésre.

Idei utolsó koncertjét adja december 1-jén, a Dürer Kertben az Asphalt Horsemen. A csapattal elég sok minden történt, mióta utoljára nagyinterjúztunk velük: kijött második nagylemezük, a mind itthon, mind külföldön rendkívül jól fogadott Brotherhood, amellyel megnyerték a Fonogramot a legjobb rockalbum kategóriájában, sokat koncerteztek itthon és külföldön is, most pedig éppen egy nagyszabású akusztikus rendezvényre készülnek 2018 elején. Lőrincz Károly énekes/gitárossal, Megyesi Balázs basszusgitárossal és a menet közben becsatlakozó Matyasovszky Géza gitárossal egy budapesti bevásárlóközpontban ültünk le áttekinteni az aktuális fejleményeket.

Klasszikrock-vonalon 2017 egyik nagy befutójának mindenképpen a Soilwork- és Arch Enemy-tagokat is rejtő The Night Flight Orchestra Amber Galactic című harmadik lemeze bizonyult eddig. Noha a Björn „Speed" Strid énekes vezette svéd koalíció friss dalgyűjteménye egy az egyben a 2012-es Internal Affairs és a két évvel ezelőtti Skyline Whispers lemezek nyomvonalán halad, bolondok lettek volna letérni erről a retrós, ám még messze nem teljesen felfedezett ösvényről. Az Amber Galactic a csapat eddigi legkerekebb, legösszefogottabb műve, telis-tele arénarockosan emlékezetes dalokkal és dallamokkal, himnikus AOR-zongorázásokkal és régisulis gitárszólókkal, melyek hiányérzet nélkül repítik vissza a hallgatót abba a korszakba, amikor a trapézgatya és a magas talpú cipő számított menőnek, a férfiak bajuszt és állszegletig érő pajeszt viseltek, a nők pedig jóval lazábban bántak a borotvával, mint manapság. Az Amber Galactic készítéséről és általában a The Night Flight Orchestra koncepciójáról az énekes/főideológus Speed mesél.

Synthesis címmel adta ki november 10-én új nagylemezét a 21. század egyik legsikeresebb rockzenekara, a Little Rock-i Evanescence, amely egyből a Billboard-lista nyolcadik helyén nyitott. A csapat korábbi dalainak szimfonikus-elektronikus átdolgozásait rejtő album az első Amy Lee-éktől a 2011-es, Evanescence című album óta, vagyis hosszabb szünet zárult le vele, és a régi szerzemények mellé két új témát is felvettek. A grandiózus vállalkozást a zenekar David Campbell-lel közösen hozta tető alá, aki az eddigi lemezeiken is sokat segített nekik a vonós hangszereléseknél, és egy különleges, szimfonikusokkal közös észak-amerikai turnéval indultak neki ismét a világnak. Kérdéseinkre maga Amy válaszolt.

Talán egyet tudunk érteni abban, hogy az elektromos gitár valaha élt legnagyobb tudású mesterei közül jó néhányat a '80-as évek második felének nagy gitárhős-mozgalma termelt ki. Greg Howe egyike volt az akkor feltűnt sajátos látásmódú virtuózoknak, és már az 1988-ban megjelent bemutatkozó lemezével nagyban hozzájárult az azt követő korszak gitárjátékának meghatározásához. Azóta eltelt majd' harminc év, Greg örökzöld gitáralbumok egész sorát alkotta meg ez idő alatt, de játszott hard rockot, fúziós jazzt, funkot és popzenét is. Turnézott Michael Jackson oldalán, részt vett session-munkákban többek között Justin Timberlake és az 'N Sync, valamint Christina Aguilera, Rihanna, illetve Enrique Iglesias megbízásából. Greg valódi terepe azonban mindig az instrumentális gitármuzsika marad, ezt legújabb, szám szerint kilencedik szólóalbumán is bizonyítja.

Négyrészes minialbum-sorozatba kezdett tavaly Jónás Tamás, aki néhány éve azzal keltett nagy feltűnést itthon, hogy Steve Vai Favored Nations kiadójának digitális labeljénél jelentette meg első lemezét, a Timeless Hourt. A négy EP a négy évszak hangulatait jeleníti meg instrumentális gitárzene formátumában, és a tavaszi fejezet után idén nyáron a Summer is megjelent. Tamást a friss vállalkozás hátteréről és az előző album utóéletéről egyaránt kifaggattuk.

Alex Holzwarth a fiatalabb generációk számára elsősorban alighanem a Rhapsody soraiból ismert, pedig a 49 éves, német születésű dobos háta mögött már egy sor káprázatosan jó album állt a Sieges Evennel, amikor az ezredforduló környékén csatlakozott az olasz heavy metalosokhoz. Alex jelenleg főállásban a Serious Black sorait erősíti, de az évek során dolgozott a Paradoxszal, az Avantasiával és az Angrával is, jövőre pedig ismét eljut Magyarországra a Rhapsody speciális búcsúturnéja keretében. A Serious Black szeptemberi budapesti bulija előtt ültünk le vele egy kis beszélgetésre.

Marco Mendoza a '90-es évek elején, Bill Ward Black Sabbath-ütős akkori szólóalbumán mutatkozott be a nemzetközi rockszíntéren, majd rövid ideig játszott a Heart-muzsikusok által alapított Alias zenekarban, mielőtt John Sykes állandó partnerévé vált a Blue Murderben, a Thin Lizzyben és a szőke gitárhős szólócsapatában. Később megfordult Ted Nugent és David Coverdale bandáiban, majd alapember lett az újjáalakított Whitesnake-ben, de kollaborált Neal Schonnal is, az utóbbi időben pedig a The Dead Daisies soraiban látható. A mexikói születésű muzsikus mindemellett szólóban is aktív, hol latin jazztriójával, a Mendoza - Heredia - Neto formációval, hol alkalmi felállású rockbandájával turnézik szerte a világon. Péntek este a Backstage Pub deszkáin is utóbbi alakulattal teszi tiszteletét, amelyben jelenleg a Tygers Of Pan Tang fiatal gitárosa, Michael McCrystal, illetve veterán dobmágus, az Arkból és Yngwie Malmsteen mellől ismert John Macaluso támogatja Marcót. Az alábbi villáminterjúban a basszer az őt érintő aktualitásokról mesél.

Szeptember 22-én, Élet a halál előtt címmel jelent meg a Leander Kills második nagylemeze, amely az utóbbi években a Tankcsapda nyomán elterjedt benzinkutas terjesztéssel került forgalomba, és az előzetes dalok visszhangjának köszönhetően mindössze egy hét alatt aranylemez lett. A zenekar a következő hetekben már egy országos turnén népszerűsíti az albumot, Köteles Leandert pedig az aktuális ügyekről kérdeztük ki.

Hájer Gergő, az Omega Diatribe gitárosa az agy az Audionerve projekt mögött, amelynek első, szeptember 3-án megjelenő nagylemeze, a Burn Your System most a Shock! hasábjain debütál. Az albumon olyan nemzetközileg ismert zenészek működtek közre, mint Nick Oshiro (Static-X), Kevin Talley (Misery Index, Suffocation, Six Feet Under), Schrottner Tamás (Ektomorf), valamint Andres Vincze (Monastery). Miniinterjú, alatta albumpremier.

Will To Power címmel, szeptember 8-án jelenik meg az Arch Enemy új nagylemeze a Century Media kiadó gondozásában. A csapatnak ez lesz a második nekifutása Alissa White-Gluz énekesnővel, és az első Jeff Loomisszal, a Nevermore volt gitárosával. Az elmúlt tizenegynéhány évben nagyjából homogén lemezeket készítő zenekar ezúttal mindenképpen többet kísérletezett, mint az utóbbi néhány albumon, és Alissával beszélgetve határozottan az volt az érzésünk: tényleg rég érezték magukat annyira erősnek, magabiztosnak, mint mostanában.

Az At The Gates két tagja, Tomas „Tompa" Lindberg énekes és Adrian Erlandsson dobos hozta össze a The Crown gitárosával, Jonas Stålhammarral, Fredrik Wallenberg gitárossal (Skitsystem) és Andreas Axelsson basszerrel (Disfear, Edge Of Sanity) a The Lurking Fear névre hallgató csapatot, amelynek augusztus derekán jött ki a bemutatkozása Out Of The Voiceless Grave címmel, a Century Mediánál. A zenekar horrorisztikus, old school alapokon nyugvó, brutális death metalban utazik, és Tompa mesterrel többek között arról beszélgettünk, hogy miképp fér be nekik Adriannel ez a formáció a zsúfolt időbeosztású At The Gates mellé.

Vivian Campbell húszéves csodagyerekként tűnt fel Ronnie James Dio oldalán 1983-ban, aki mellett egycsapásra világszerte ünnepelt gitárhőssé vált, és generációjának egyik legtehetségesebb európai rockgitárosaként ellenállhatatlanul dallamos és virtuóz játékával meghatározta az első három klasszikus DIO-lemez fazonját. 1986-ban azonban váratlanul hátat fordított mentorának, és később megfordult a Whitesnake-ben, a Riverdogsban és a Shadow Kingben is. Az ír gitáros 1992-ben újabb nagy lehetőséget kapott a sorstól: a tragikus körülmények közepette elhunyt Steve Clark helyére állhatott a Def Leppardban, ahol végérvényesen lehorgonyozott. Noha sokáig úgy tűnt, Vivian megelégszik a Leppard másodgitárosi posztjával, az utóbbi időben újra egyre többet hallani jellegzetesen ízes és lélekkel teli szólógitározását: tavaly egykori DIO-béli kollégáival, Vinny Appice dobossal és az azóta elhunyt Jimmy Bain basszusgitárossal hozta össze a Last In Line zenekar albumát, aminek hamarosan folytatása következik, néhány nappal ezelőtt pedig a halottnak hitt Riverdogs is visszatért új lemezével. A 2013 nyara óta Hodgkin-kórral harcoló, ám azóta is csodálatra méltó lendülettel dolgozó Vivian elsősorban erről a California című korongról mesélt lapunknak, a messzi Salt Lake City egyik hotelszobájából jelentkező muzsikus azonban ugyanilyen készségesen elevenítette fel a múlt történéseit is. A negyven perces exkluzív interjú kivonata az alábbiakban olvasható.

Július 19-én jelenik meg a Rómeó Vérzik zenekar legújabb lemeze, az Újratervezés. Az 1995 óta létező somorjai rocktriónak ez a lesz a hetedik albuma, rajta tíz vadonatúj dallal. Az új lemez producere Scheer Viktor, akivel a srácok már korábban az Engedd belém! és a Rock 'n' Roll az élet! lemezeket is készítették. A felvételek a törökbálinti SuperSize és az RV stúdiókban készültek, és a megjelenés napján a csapat a Barba Negra Trackben koncertezik. Kovács Koppány énekes/basszerrel beszélgettünk.

Június 1-jén Budapesten lépett fel a Manowar alapfelállásának szólógitárosa, Ross „The Boss" Friedman és zenekara, akiknek programja a New York-i heavy metalosok életművére – és érthetően korai, Ross által fémjelzett korszakára – épül. A négyesfogat tagjai között még egy ex-manowarista található Kenny Earl Edwards, azaz Rhino személyében, aki pár éve, a Death Dealer zenekar War Master albumán már együtt zenélt Ross-szal, a basszer nem más, mint Mike LePond a Symphony X-ből, az énekes pedig Marc Lopes (Let Us Prey, Meliah Rage). A Dürerben megrendezett buli előtt nekünk is alkalmunk nyílt leülni egy kicsit a rendkívül barátságos gitárossal.

Május elején jött ki Storm címmel az Amberjack első teljes albuma, amely méltán tarthat számot mindazok érdeklődésére, akik kedvelik a színtiszta, a '70-es és a '90-es évek érzésvilágából egyaránt merítő hard rockot. Láng Vince énekes, Nagy Márk gitáros, Remete Marcell gitáros, Németh Csaba basszer, Haraszti Ádám dobos és Budai Benjámin billentyűs nyáron már a lemezt népszerűsítik mindenfelé, mi pedig a frontemberrel beszélgettünk arról, pontosan miről is van szó a csapat esetében.

Elég komoly változások történtek az arizonai Flotsam And Jetsam környékén a legutóbbi két lemez, a 2012-es Ugly Noise és a tavalyi, a banda nevét viselő anyag között, hiszen Edward Carlson gitáros, Jason Ward basszer és Kelly Smith dobos egyaránt távozott a fedélzetről. Az ő helyükre Steve Conley és Michael Spencer, illetve a Shadows Fallból ismert Jason Bittner került, és Jason Newsted eredeti bandája már ebben a leosztásban jutott el áprilisban ismét Budapestre. Igaz, Bittner azóta már tovább is állt tőlük az Overkillbe, így jelenleg dobost keresnek, de ezt még nem láttuk előre, amikor a koncert előtt leültünk beszélgetni Eric A. Knutson énekessel.

Két évvel ezelőtt jelent meg a Superbutt egykori tagjait tömörítő, de már kizárólag magyarul zenélő Ørdøg első nagylemeze, a Tíz fekete dal. A zenekar február elején szállította le a folytatást február elején, Sötétanyag címmel, és az album megjelenését már érezhetően komoly figyelem övezi: mindezt mi sem bizonyította jobban, mint a Dürer középtermében adott, zsúfolt teltházas lemezbemutató koncert. Szűcs Péter dobossal beszélgettünk az Ørdøg körüli aktualitásokról.

Múlt héten kivételesen nem a Testamenttel, hanem saját triójával érkezett Budapestre Alex Skolnick. A '80-as évek második felében a thrash műfaj csodagyerekének számító szólógitáros ebben a formációban nem metalt, hanem jazzt, illetve jazzesített rockfeldolgozásokat játszik, és ha már Alex itt volt, megragadtuk az alkalmat arra, hogy leüljünk vele egy igen hangulatos, alapos beszélgetésre. A gitáros rendkívül kedélyesnek és barátságosnak bizonyult a csevej során.

A legtöbben a Tankcsapda tavaly megjelent, Dolgozzátok fel! című feldolgozáslemezének második diszkjéről ismerhetik a Pennhurstöt. A kosztümös imázzsal dolgozó csapat a Köpök rátok besúlyosított verziójával került fel a kiadványra, miután megnyerte az ehhez kapcsolódó versenyt, és a közeljövőben elég komoly mozgást terveznek. Maniac gitárosnak tettünk fel néhány kérdést az aktualitások kapcsán.

A Slogan a '90-es évek elejének kultikus hazai thrashformációja volt, akik mindig is sok csavarral játszották ezt a zenét, és hosszas kihagyást követően az előző évtized végén alakultak újjá. 2015 elején, Forgotten Tapes címmel jelent meg 1988 és 1994 közötti, kizárólag kazettán napvilágot látott kiadványaik hanganyagát archiváló antológiájuk számos bónuszfelvétellel, tavaly év végén pedig végre friss hangzóanyaggal is jelentkeztek Előbújhat minden állat címmel. Erről kérdeztük őket – Valachi Attila dobos, Juhász Rob gitáros és Rüjön Hönt énekes pedig válaszolt.

Bodor Máté neve meglehetős gyorsasággal vált ismertté az utóbbi években itthon, most azonban már a nemzetközi színtéren is tanulgatják: a gitáros útja a Wisdomtól egészen az Alestormig vezetett, de emellé még befért a Leander Kills is, most pedig egy saját zenekarral, az All But One-nal szerződött a Lifeforce kiadóhoz. Mátéval azért ültünk le egy alapos beszélgetésre, hogy áttekintsük, mi minden történt vele az elmúlt időszakban, milyen tapasztalatokra tett szert eközben, illetve milyen tervei vannak a közeljövőre nézve.

Tavaly decemberben végre megjelent a Gutted régóta várt új albuma, a Martyr Creation, ezt megelőzően 2013-ban adott ki utoljára friss dalokat a zenekar. A lemez megjelenését eredetileg még 2014 végére tervezte a székesfehérvári csapat, de végül elég sokat csúsztak. Hajnali Sándor énekessel a késés okairól, magáról az anyagról, a bandával kapcsolatos egyéb aktualitásokról és a death metal jelenlegi helyzetéről is beszélgettünk.